A manó megalkotója és az eredeti mese írója, Chanda Bell, a sok gyermek által feltett kérdést szerette volna megválaszolni könyvével: hogyan értesül a Télapó arról, melyik gyermek volt rosszcsont vagy viselkedett jól.
Nos, a mára már egyre nagyobb kultuszú csínymanó a gyermekes családokhoz költözik be november végén/december elején és egészen karácsonyig marad. A manó fő feladata, hogy karácsony estéjéig titokban minden nap figyelje a gyerekeket, viselkedésüket, éjjel pedig jelenti a látottakat a Télapónak, aki karácsony éjszakáján érkezik, a jelentések alapján megérdemelt ajándékokkal.
A karácsonyi manó létezése szigorú és fontos szabályokhoz kötött:
1. A manót el kell nevezni! Nem létezik név nélküli manó!
2. A manó szabad életet él, akkor jön és megy, amikor ő szeretne.
3. A manó, hogy ne fedje fel titkos küldetését, csak akkor kel életre, amikor a gyerekek már alszanak. Pssszt!
4. A manó egész nap figyeli a gyerekeket.
5. A manóhoz nem szabad hozzányúlni, ez esetben ugyanis elveszti varázserejét, hiszen lelepleződött. A Télapó különleges esetekben engedélyezi, hogy a szülők edényfogó kesztyűvel megmozdítsák, de kizárólag csak utasításra és a helyes módon érinthetik meg.
Maga a manó megjelenhet fizikai formájában pl. egy polcon, de vannak szülők, gyermekek, akik a manót és kémkedését kifejezetten ijesztőnek tartják, ezért egyre több helyen csak egy aprócska lakás jelzi, megérkezett. Azonban a gyerekeket nem lehet egy bábuval vagy egy aprócska ajtóval csak úgy becsapni, így valamivel bizonyítani kell a manó létezését is. Épp ezért a manó minden éjszaka elkövet valami csínyt.
Például:
- fogkrémmel vagy rúzzsal üzenetet hagy a tükrön;
- nassol éjszaka;
- játékokat pakol.
Igazából az elkövetett csínyeknek csak a saját kreativitásunk lehet a határa, de fontos, hogy a gyermekek számára vicces, motiváló, kreatív legyen.
